A helyes tartás – 2. rész
A helyes tartás – 2. rész: helyes ülés
A helyes tartásról szóló cikksorozat első részében a vonatkozó anatómiai hátteret és a helyes állást ismerhettük meg, a következő részben a helyes ülést vesszük górcső alá, hiszen sokszor a nap nagyobb részét ülésben vagyunk kénytelen tölteni, legyen az autóban, az irodában a számítógép előtt, moziban, étteremben vagy otthon a televízió előtt.
Elöljáróban érdemes tudni, hogy az emberi test elsősorban mozgásra született, mégpedig folyamatos mozgásra. A napi 8-10 óra vagy akár még hosszabb ideig tartó ülés nem az a testhelyzet, amire az anatómiai felépítésünk szolgál. A mozgásrendszer egyensúlyi állapota akkor állhat fenn, ha az izmok és szalagok megfelelően tudják végezni a feladatukat. Nem nehéz kitalálni, ha több órát mozdulatlanul töltünk egy pozícióban – amely lehet akár helyesen beállított is –, az nem kedvez a mozgásrendszerünknek. Tehát ha a helyes ülést vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy az első kritériuma, hogy nem tarthat sokáig, ugyanis több órán keresztül történő üléskor sajnos már nem beszélhetünk helyes tartásról, mert a két dolog kizárja egymást. Ezt az alapvetést azonban jó, ha általánosságban is megfogadjuk és a napunkat megpróbáljuk úgy tölteni, hogy folyamatosan mozgásban maradunk és nem töltünk hosszabb időt egy pozícióban.
Ha visszagondolunk a gerinc görbületeinek a leírására, akkor látható, hogy üléskor csökken az ágyéki szakaszon a homorulat (lordosis), ezáltal nő a nyomás ott található porckorongokban és a gerinccsatorna felé tolódhatnak, amely akár porckorongsérvhez is vezethet. A porckorongok mellett a gerinc körüli szalagokra is nagy teher hárul, mivel az izomzat több órán keresztül nem képes biztosítani a gerinc tartását. Az egyoldalú terhelés miatt egyes izmok, izomcsoportok folyamatos feszülésben lesznek, mások pedig gyengülnek. Ez a folyamat azzal jár, hogy romlik a keringése az izmoknak és oxigénhiányos állapot jöhet létre, amely önmagában is fájdalmat okozhat. Ha ez még nem lenne elég ok a tartós ülés elkerülésére, akkor azt is tudnunk kell, hogy a csontjaink is egy idő után elkezdenek átalakulni és alkalmazkodni a módosult terheléshez, ami azt jelenti, hogy a csontgerendák átépülnek, amely szintén járhat fájdalommal. A fenti panaszokon kívül fejfájást, emésztési problémákat, keringési zavart, karzsibbadást vagy akár fülzúgást is okozhat a tartós ülés.
Az elrettentést követően nézzük meg, hogy ha mindenképpen ülnünk kell, mondjuk munka közben a számítógép előtt, akkor hogyan csináljuk.
A talpak mindig legyenek a talajon, ha lehet, csípőszéles terpeszben. A térdek 90 fokban, a csípők 90-100 fokban legyenek hajlítva. A medencénket teljesen csúsztassuk hátra a szék ülőfelületén és a derekunkat támasszuk meg a szék háttámláján. Ha a derekunkat homorított helyzetben meg tudjuk támasztani (pl. deréktámasszal), akkor nagymértékben csökkenthetjük az ágyéki szakaszra nehezedő nyomást.
Az asztal magasságát is úgy állítsuk be, hogy a vállak lazák maradjanak és az alkar alá legyen támasztva. A mellkas kiemelésével és a fejtetővel történő nyújtózással a gerinc háti szakaszát is megfelelő helyzetben tudhatjuk. Figyeljünk arra is, hogy elkerüljük az előretolt fejtartást, amelyet az áll hátrahúzásával korrigálhatunk. A monitor legyen szemben velünk és szemmagasságba kerüljön a felső része.
Összefoglalásul azt javaslom, hogy amennyiben a tartós ülésre kényszerülünk, elsőként vizsgáljuk meg a berendezési tárgyak és a saját testünk megfelelő beállítását. Ezt követően legalább óránként – de ha lehet még gyakrabban – szakítsuk meg az ülést azzal, hogy felállunk és sétálunk, illetve átmozgatjuk a főbb ízületeinket. Az ülőmunka negatív következményeinek csökkentésére javasolt a rendszeres testmozgás is, amely kialakítja a megfelelő izomegyensúlyt, ezáltal csökkenti a tartós ülés kellemetlen következményeit. A testi-lelki-szellemi egyensúly kialakítása érdekében szerdánként 17 órától a Yoga Park Jógastúdióban hatha jóga órán vehet részt gyógytornász vezetésével! Várok szeretettel minden érdeklődőt!
Dr. Kárpáti Klaudia, gyógytornász-fizioterapeuta